"Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszűnhetett dobogni szíve –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die. "
(Pilinszky János)
Pénteken a korai óra ellenére vidáman és nagy lelkesedéssel indultunk a hosszú útra, amely során az új közös élmények évfolyamtársakból igazi közösséggé formáltak minket. Bécs nagyvárosi forgataga, a gyönyörű belváros elbűvölt mindnyájunkat, de az igazi lelki feltöltődést a második nap hozta el, amikor elértük zarándoklatunk célállomását, Mariazellt.
A kegytemplom megtekintésével és a német nyelvű szentmisével ráhangolódtunk az áhitat pillanataira, hiszen körülnézve láttuk, hogy a sokféle nemzetiségű és nyelvű zarándokok nagy családjába tartozunk mi is, akiket mind azonos cél, a Jézus Krisztussal való találkozás reménye hozott ide. A misét követő keresztút már sokkal személyesebb élményt nyújtott, hiszen ezt már csak mi magunk tettük meg, kifejezetten fiatalok számára íródott szövegrészeket meghallgatva minden stációnál.
Az olykor-olykor zajos társaság egyszerre elcsendesedett, és figyelemmel követte a felolvasókat, mindenkit megérintettek a szavak, melyek rávilágítottak mindennapi problémáinkra: az elbukás gondolata, a megaláztatás, terheink hordozása, a haláltól való félelem. Azonban Jézus példáját követve nekünk is szembe kell néznünk félelmeinkkel, amelyek eltörpülnek az Ő szenvedései mellett, mégis sokszor nehézséget okoznak. De ha olyan szülőkre támaszkodhatunk, mint Mária, ha a bajban olyan barátok segítenek, mint Cirenei Simon vagy olyan emberek nyújtanak kendőt, mint Veronika, akkor az akadályainkkal szembe tudunk nézni, és túl tudunk lépni rajtuk.
Jézus tántorogva, de feláll a keresztúton. Nekem is talpra kell állnom, ha elesem. A Megváltó szava engem is megérint, amikor padlón vagyok: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!”
Feltöltődve hagytuk el Mariazellt. Az elmélyülés pillanatait a vidámparkban megélt önfeledt szórakozás követte, ahol mindenki kedvére próbálhatta ki a különböző játékokat.
Hazautazásunk előtt a bécsi Schönbrunn-kastélyt, Európa egyik legimpozánsabb barokk épületét is megcsodálhattuk. A díszes termekben és a kastélyudvarban sétálgatva könnyedén képzelhettük magunkat a legnagyobb osztrák uralkodók, Mária Terézia vagy Sissi korába.
Kellemesen elfáradva, ugyanakkor feledhetetlen élményekkel és lelkiekben gazdagodva tértünk haza.
Köszönjük az iskola vezetőségének, hogy lehetővé tették számunkra ezt a zarándoklatot, és kívánunk az utánunk következő évfolyamoknak hasonlóan szép élményeket!"
A cikket Dicső Dorottya, XI.A és Mares Imre, XI.B írták.